Legkeresettebb alkotók
  • Spányik Kornél keresett alkotó
    Spányik Kornél
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Tornai Gyula keresett alkotó
    Tornai Gyula
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Gábor Jenő keresett alkotó
    Gábor Jenő
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Berény Róbert (1887-1953)

Életrajz

festő
Budapest, 1887. március 18. - Budapest, 1953. szeptember 10.

1904: Mintarajziskola, mestere: Zemplényi Tivadar; 1905: Julian Akadémia, Párizs, mestere: J. P. Laurens. 1936: Szinyei-díj; 1947: Pro Arte; 1950, 1952: Munkácsy-díj; 1951: Kossuth-díj. Korai művein Munkácsy hatása érződik. Párizsi tartózkodása alatt az akkori kortárs művészet új tendenciái keltették fel érdeklődését. Elsősorban Cézanne és Matisse inspirálták. Szalmakalapos önarcképe (1906) és az ekkoriban festett csendéletei már ezen új szemlélet jegyében születtek. Közvetlen kapcsolatba került a Nyugattal és az új kortárs zenét képviselő csoport tagjaival. A tízes években készült portrék közül expresszivitásában kiemelkedő Bartók Béla arcképe (1913). A Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium festő szakosztályának vezetője. Fegyverbe! fegyverbe! c. plakátja átütő erejű. A Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe emigrált, és 1926-ig tartózkodott ott. A berlini évek kísérletező tanulmányai festészetét oldottabbá, előadásmódját érzékletesebbé tették. E korszakának legismertebb műve a Csellózó nő (1927). A 30-as évektől a nagybányai tradíció felé fordul, különösen Ferenczy Károly felfogásához jut közelebb. 1934-től Zebegényben dolgozott. Ekkor készültek többek között Állomás felé (1937), Jéghordás (1937) c. munkái. 1945-ben zebegényi műterme és számos műve elpusztult. 1948-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A 40-es évek végén a tematikus piktúra felé fordult, nagyméretű, igényes kompozíciókat készített (Festőnövendék, 1947; Majális, 1950; Műterem-látogatás, 1951). Grafikai munkássága önmagában véve is jelentős. A 30-as évektől kevésbé kedveli a sokszorosított grafikát, szívesebben használt vöröskrétát, diófa pácot, hígított tust (Levélírók, 1940; Izsák feláldozása, 1942). Plakátjai a dekorativitás és a pszichikai hatáskeltés keretein belül maradnak (Boon Cacao, Flóra szappan, Pálma kaucsuk sarok).

Mesterei .
Zemplényi Tivadar, Laurens, J. P..

Egyéni kiállítások :
1963 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (gyűjt.).

Válogatott csoportos kiállítások :
1906 • Salon d’Atomne
1911 • Nemzeti Szalon (Nyolcak), Budapest
1928 • Ernst Múzeum, Budapest
1937 • Fränkel Szalon, Budapest

Művek közgyűjteményekben .:
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom :
Szíj B.: ~, Budapest, 1964.

Lexikális referencia

Magyar: MFGA:65, ML:I/214
Külföldi: Benezit:1/648, Vollmer:1/175